Ezt csak amolyan kis fogalmazásnak szánom mivel muszáj volt kicsit írnom és csak ő jár a fejembe szóval ez lett az eredmény: 

Mikor megláttam még pár éve egy tábor kereteként .. már akkor arról beszéltem a barátnőmmel hogy mennyire helyes..kedves..aranyos.. még 'kicsik' voltunk .. és ő neki nem  kelletem én bár nem is tudta hogy érdekel engem olyan téren .. és ő neki akkor még egy szőke Zita nevű lány tetszett vagy valami ilyesmi volt.. beletörődtem.. azzal hogy találok én mást is. elfelejtettem .. kapcsolatunk lement a nulla szintjére. Ám..facebook-on lájkolkatuk a másik állapotát amely ilyen like és megy üzibe cuccok voltak.. akkor nem is tudtam hogy.. tavaly nyáron táborban egy olyan lánnyal kötök barátságot ki teljesen bele volt zúgva  srácba ..én megvigasztaltam.. ha kellett..jóba lettem a lánnyal... aztán egy nap ráírtam .. nem jössz ki?.. kimentünk.. ahogy sétáltunk a várnál láttuk hogy az a bizonyos srác is ott van /ő még mindig szerette./ hát oda mentünk.. én mintha egy idegent láttam volna.. nem érdekelt már.. beszéltünk pár szót azt tovább sétáltunk.. teltek a hetek.. a lány rám írt hogy menjek el vele strandra..és hogy lesznek fiúk.. az egyik az a srác a másikat ő se tudja. . elmentünk.. vízben voltunk majdnem egész strandolás alatt aztán elszórakoztunk mint haverok.. még mindig nem érdekelt.. olyan szinten...hülyéskedtünk ...vége lett a napnak..haza mentünk ... aztán egy nap az oldalamra segítséget kértem hogy posztoljanak.. meg ilyenek.. ő rám írt hogy lenne admin..bevettem adminnak.. gondoltam miért ne?.. aztán egy nap rám írt kikérte egy képről amit ő szerkesztett a véleményem.. ahogy csinált egy újabb képet mindig írtunk egymásnak.. lassan rutinná vált a beszélgetés vele.. de mindig mikor láttam hogy fenn van.. 10 percet ültem és gondolkodtam.. írjak rá?és ha ki nem állhat? unja a fejem..vagy valami ilyesmi? de rá írtam általában.. aztán egyre jobban megszerettem amennyire így lehetett.. titkoltam.. puszta vágy volt hogy valaha ő és én.. később már ő is rám írt.. akár hányszor írt valamit elmosolyodtam még akkor is ha gyötört valami rossz .. sokkal többet jelentet mint lehetett volna..egy nap kimentem vele és a haverjával azt az örömöt ami bennem tombolt szavakba nem tudtam fogalmazni.. így egész csöndes voltam és mikor rám nézett s mosolygott úgy éreztem ott helyben összeesek .. féltem hogy mit gondolhat rólam.. csúnyának tart ? vagy egy sima barátot tud bennem elképzelni vagy mit?.. nem derült rá fény aztán a barátnőm aki oda volt érte nekem azt mondta/írta hogy ő neki csak barát... okéé.. így e tudattal pár nappal rá kiírtam : "Szeretem.. de ő nem tudja .<3 a legszarabb érzés a világon". Ő kommentelte hogy mondjam el az illetőnek.. hát már ekkor a sírás küszöbömön jártam.. utána privátba is kérdezte hogy ki az illető hátra tud segíteni .. nem akartam neki leírni..de közben meggondoltam magam..így hát egy újabb posztot írtam ki amiben az volt hogy : 

   lány : szeretem .

   fiú: kit?összehozzalak vele?:)

   lány: ha szeretsz magadba beszélni .  ..

így leesett neki.. semmi biztatót nem írt rá csak hogy ennek ő örül.. meg kifejtette hogy érte mennyien odáig vannak.. amit alapból tudtam .. na meg az esélyeimet is.:SS hogy nincs sok.. de remény volt bennem... és kiírásom meglátva a  rám írt a lány .. hogy kit szeretek.. nagy nehezen leírtam neki.. ő kiakadt ..rájött hogy is is szereti.. és hogy most mi lesz .. nem tudtam mit írni rá nem is érdekelt.. kicsit fájt hogy én nekem is pont azt a srácot kell szeretnem mint a lánynak aki a legjobb barátnőm lett közben.. de hát ez volt az állás.. és iszonyat irigyeltem .. őt tuti hogy szerette a srác .. engem viszont ..nem hiszem :S. ezután sem  adtam fel próbáltam vele mindennap regényhez illő párbeszédeket folytatni vele.. sokszor unalmas kérdésekkel megfűszerezve..pár nap múlva a barátnőm /aki szerette/ azt mondta tényleg csak barátként szereti a srácot és hogy enyém a 'pálya'.. aztán teltek múltak a napok.. kikészültem.. idegeim teljesen gallyon voltak.. egyszerűen nem akartam élni és ezeket a nem akaromos dolgokról egyedül az egyik barátnőm a Rita tudott.. neki sírtam el búbajom.. ő igaz bíztatott hogy a srác szeret.. de nem hittem el neki.. nem .. mert nem éreztem !..elegem lett.. megtörtem.. kiírtam ezt : "I love you , Please love me to.".. nem lájkolta de még rá sem kérdezett.. nem vett róla egyszerűen tudomást...ám  múlt hétvégén olyan szabadon szórakozottan elbeszélgetem vele hogy az éltetett .. jobb lett a kedvem.. még egymás üzeneteit is megnézhettük a másik beleegyezésével ..ám vasárnap óta már 2 napja azon rágódok hogy nem szeret.. semmit sem érez írántam .. bár el sem várom hogy így szeressen vagy valami.. amúgy sem vagyok az a könnyű esett ..főleg ha róla van szó.. képes vagyok csak a negatív lehetőséget észre venni..mindenben a legrosszabbra gondolni.. nehogy úgy essek a padlóra hogy nem vagyok rá felkészülve.. SZERETEM és ezen nem tudok változtatni.. :|..